Nos, hosszú évtizedeken át valóban úgy tűnt, hogy a D-vitaminnak – ami ún. zsíroldékony vitaminként valóban bőven megtalálható halolajokban – az egyetlen szerepe, hogy segítse a kálcium felszívódását, és így az erős, egészséges csontozat kialakulását. És valóban igaz: D-vitamin szükséges ahhoz, hogy a kálcium a béltraktusból felszívódjon, és kellő mennyiségben a csontokba épüljön. (Itt azonnal megjegyzendő: annak érdekében, hogy a felvett kálcium valóban a csontokba kerüljön, és ne pl. az ereink falán rakódjon le, még egy vitaminra, a K2 vitaminra – amiben szinte mindenki hiányt szenved – is szükségünk van.)

Az utóbbi években azonban kezd kiderülni, hogy a D-vitamin még sok egyéb jótékony hatással bír. Számos új klinikai vizsgálat bizonyítja, hogy a túl alacsony D-vitamin szint a vérben növeli a rák előfordulásának esélyét és az ischemiás kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának lehetőségét. Pl. egy 2008-ban befejezett németországi, 3200 önkéntesen végzett kutatás adatai szerint az alacsony plazma D-vitamin szint több mint 50%-kal növeli a rák (típustól független) előfordulásának arányát.

Egy, ugyancsak 2008-as, de Egyesült Államokbeli tanulmány (3400 résztvevővel) pedig azt mutatja, hogy minél inkább egy bizonyos szint alatti a plazma D-vitamin, annál nagyobb az esélyünk arra, hogy első lépésben kialakuljon az ún. metabolikus betegség, majd pedig évekkel később ischemiás szívbetegség (angina, szívinfarktus stb.). Ma már arra is van meggyőző adatunk, hogy a túl alacsony plazma D-vitamin szint növeli a mortalitást.

Az idült obstruktív tüdőbetegség (Chronic Obstructive Pulmonary Disease, röviden az angol elnevezés után: COPD) hazánkban – a legújabb adatok alapján – az ötödik leggyakoribb halálozási ok. A COPD a légáramlás progresszív korlátozottságával járó betegség, amelyet idegen anyag(ok) idült belégzésére létrejövő kóros gyulladásos reakció okoz. COPD-ban a légzőrendszer kétféle kóros folyamata – az idült bronchitis és az emphysema – egyidejűleg van jelen és okozza a beteg panaszait. Az Amerikai Tüdőgyógyászok 2011-es Kongresszusán egy belga orvoscsoport számolt be izgalmas eredményekről: 3 hónapos D-vitamin (napi 3000 NE) kúra jelentősen csökkentette a COPD-betegek tüneteit, növelte tüdőkapacitásukat.

E vizsgálat eredményei összhangban vannak egy korábbi kutatás adataival, amelyek szerint a COPD betegeknél szignifikánsan alacsonyabb plazma D-vitamin szintet mértek [Ferrari M. es mtsai: Serum 25-hydroxy vitamin D and exercise capacity in COPD, 2010 Oct. 30]. A D-vitamin COPD-ben mutatott jótékony hatása valószínűleg speciális D-vitamin-kötő fehérjék gyulladásgátló hatásának tudható be. így feltételezik, hogy asztmatikus és más gyulladásos tüdőbetegségben is előnyös lehet a D-vitamin szedése. Hogy a D-vitamin ilyen fontos és szinte mindenre kiterjedő élettani jelentőséggel bír talán nem is olyan meglepő, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy több, mint 200 génünk működésének szabályozásában vesz részt.

Azon túl, hogy e fent említett újabb vizsgálatok rávilágítanak a D-vitamin jóval szélesebb körű élettani hatásaira, mint ahogy ezt korábban gondoltuk, egyben azt is világosan mutatja, hogy a különböző egészségügyi hivatalok és szervezetek (Amerikai Egészségügyi Minisztérium, a WHO, az EU-s EFSA, vagy éppen a magyar OÉTI) túl alacsony szinten állapították meg a javasolt napi D-vitamin bevitel mennyisegét (az ún RDA, daily recommended allowance, értéket), ami 400 NE (azaz: nemzetközi egység) naponta.

Ezzel szemben a legújabb kutatások eredményei alapján az 1500 – 2000 NE-nyi napi bevitel tűnik szükségesnek (nem a trópusokon élők számára). Amikor kellő mennyiségű napfényhez jut bőrünk, annak egyik mélyebben fekvő rétege (az ún. stratum basale) képes számunkra megfelelő mennyiségű (napi 1200 –1400 NE) D-vitamint előállítani koleszterinből a napfény UV sugarainak segítségével.

Azonban amióta “eljöttünk” Afrikából, sőt leszoktunk arról, hogy a szabad ég alatt dolgozzunk, azaz bevonultunk napfény nélküli irodákba, vagy üzemcsarnokokba, szükségünk van a D-vitamin pótlására. Azokban az országokban, ahol rendszeresen sok halat fogyasztanak, a táplálékkal bevitt D-vitamin mennyiség tán elégséges. Nálunk viszont, ahol halat ritkán eszünk, szükség van arra, hogy D-vitamint – jobb híján – vitamin- és/vagy étrendkiegészítő készítményekkel rendszeresen a szervezetünkbe juttassunk. A túlzott D-vitamin bevitel ugyan káros mellékhatásokkal is járhat (amelyek azonban csak nagyon magas, kb. 8-10.000 NE feletti, hosszan tartó bevitel mellett várhatók), de ismerve az amerikai statisztikai adatokat (amelyek szerint az átlagpolgárok több mint 70%-ának a plazma D-vitamin értéke nem éri el a minimálisan kívánatos 30-40 ng/ml (nanogram/milliliter) értéket), feltehető, hogy nem kell félnünk a D-vitamin esetleges túldozírozásától. Sőt, nagyon valószínű, hogy Magyarországon is (és számos más helyen Európában) a túl alacsony D-vitamin szint miatt kell aggódnunk. (Az utóbbi években gyakorlattá vált az Egyesült Államokban, hogy rutin vérkép vizsgálat alkalmával, egyben mérik a plazma D-vitamin szintjét is. Hasonló gyakorlat Európában is kívánatos lenne.)

Végül még két megjegyzés. Az első egy jó hír ebben az influenza-fenyegette időben: a megfelelő plazma D-vitamin szint 60-70%-kal csökkenti az influenzavírus általi fertőzés esélyét. A második egy jótanács: tekintve, hogy a statinok (az egyre gyakrabban alkalmazott koleszterin-csökkentők) gátolják a szervezetben a koleszterin termelődését, ami tovább csökkenti a plazma D-vitamin szintet - statinok szedése mellett, még inkább figyelmet kell fordítanunk arra, hogy megfelelő mennyiségű D-vitamint juttassunk szervezetünkbe. Ugyan Magyarországon még nem kérhetjük a háziorvost, hogy méresse meg a plazma D-vitamin szintünket, de biztonságosnak és ajánlatosnak tűnik a napi 1000NE D-vitamin bevitele amellett, hogy igyekszünk egészségesen táplálkozni, például - több halat enni.

Dr. Mészáros G. László
biokémikus